Vélemény [In: Szabados György – Írások I., 2008, 296-297.old.]

.

VÉLEMÉNY 

(Jazz tanszék létesítése ügyében) 

.

Magyar Akkreditációs Bizottság
Művészetek, Média- és Kommunikáció Bizottság
1146. Budapest
Ajtósi Dürer fasor 19-21.

Tisztelt Magyar Akkreditációs Bizottság!

Szíves, 2005. január 31-én kelt, 54/2/2004. sz. felkérésüknek sajnálattal nem áll módomban érdemben eleget tenni.

Ennek elsődleges oka az, hogy a jelenleg működő zenepedagógia terén — bár arról kialakult és határozott véleményem van —, mint már az előzetes telefonbeszélgetés során is jeleztem, gyakorlatom nincsen. Részemről tehát az erre vonatkozó legtapintatosabb „döntőbíráskodás” is méltatlan volna.

Mindazonáltal az anyagot tüzetesen végigolvastam, és nem állom meg, hogy ennek tartalmára pár mondatban ne reflektáljak.

1.) Az anyagban felvázolt filológiai képzés szellemiségét, amelyről elsősorban a felvonultatott irodalom informál, meglehetősen túlhaladottnak tartom. A művészi psziché egyik legfontosabb tulajdonsága a tágas szemlélet, amit nem helyettesíthet szűkítő befolyásolás. Sőt. Az anyagból sugalló szellemi terepek egyoldalúságról, korlátozottságról, és nem egy szükséges szemléleti nyitásról árulkodnak. Holott a zene világa a legtágasabb világ.

2.) A zenei szakképzés koncepcióját az anyag valójában nem tartalmazza. A felsorolt tanárok számomra alig ismertek (nyilván az én hiányosságom ez), ha nem így lenne, könnyebben eligazodhatnék. Egy főiskolai szintű művész- és tanárképzés várható minősége felett így méltatlan volna véleményt mondanom.

   Szeretném leszögezni, hogy a dolog lényegét illetően álláspontom nem elutasító. A jazzhatást — elsősorban az improvizativitás okán — magam a legújabb kor legmélyebb, legáltalánosabb és leginspiratí-vabb zenei jelenségének tartom, amelynek mivoltát, hatását, igazi jelentőségét zenekultúránk (épp a maga érdekében) még alig látta át és
emésztette meg. Éppen ezért, más kollégák állásfoglalásához hasonlóan, egy új, egy második, felsőfokú képzést nyújtó jazz tanszék létét magam is igen fontosnak vélem.

Ám az különbözzék a korábbitól. Adjon többet, vagy mást. Legyen korszerűbb, tágasabb, egyetemesebb és otthonosabb. Mert a zeneoktatás sem csupán karriervetés.

Köszönöm szíves megértésüket.

Budapest, 2005. február 21.

Tiszelettel: Szabados György